A legfontosabb küzdelem, amit hívőként meg kell harcolnunk, a hitünkért folyik. A kipróbált hit a létező legnagyobb szellemi kincsünk, ami minden tiszteletre és dicséretre lesz méltó az Úr előtt (1Pé1,7). "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem a hitet megtartottam..." - írja Pál élete vége felé.Ebben a harcban nem csak a hitetlenséggel kell megküzdenünk, hanem a hit két veszélyes hamisítványával, a babonával és a mágiával. A babonákat a Bibliai mesterkélt "meséknek" (mítoszoknak) mondja, olyan tévhiteknek, amelyek hamis ok-okozati összefüggéseket, és szellemi magyarázatokat állítanak fel. A mágiára pedig a magyar fordítások a "varázslás" kifejezést használják, ami mások akaratának ördögi befolyásolását célozza. Sátán a valódi, biblikus hitet babonákkal, az imából és az Isten ígéreteiből fakadó szellemi erőt pedig mágiával akarja helyettesíteni még a hívők életében is. Néha nem is sikertelenül. Példa erre az úrvacsora is, melyet babonás félelemek és mágikus szertartások sora övez a felekezetekben.